EMLÉKHELYEK, EMLÉKMŰVEK, TRIANON REVÍZIÓJÁNAK KULTIKUS TEREI
Válogatás a fotótár képeiből 1.
A könyvtár Budapest Gyűjteményének talán egyik legismertebb részlege a fotótár. Többszázezer eredeti papírkép, negatív, digitális fényképfelvétel dokumentálja a főváros arculatának változásait, lakóinak életét. Közülük a legrégebbiek jól kutathatók Budapest-képarchívum nevű adatbázisunkban. Könyvtáros elődeink a könyvek, újságok lapjain szétszórva rejtőző nyomtatott képi ábrázolásokat is rendszerezték és adataikat közre is adták a Budapest története képekben 1493-1980 című nyolckötetes képbibliográfiában. E forrásgyűjteményekben Trianon kapcsán főképp olyan fotók találhatók, amelyek azokat a köztéri alkotásokat mutatják, amik ünnepeken és a hétköznapokon is ébren tartották az emberekben a nemzetközi igazságszolgáltatás reményét. A képek egy másik csoportja többnyire a nagyobb tömegeket megmozgató utcai eseményeken készült.
A Szabadság tér: a tiltakozás és az emlékeztetés főtere
A budapesti Szabadság tér nevezetes közterületeink egyike. Aki végigtekint bő két évszázados átalakulásain, figyelemmel követi az egymást váltó épületek és emlékművek jelképes üzeneteit, számba veszi a sok eseményt, aminek helyszínt adott, az sok mindent megérezhet a magyar történelem hullámzásaiból. A két világháború között a tér a köztudatban átitatódott a trianoni veszteségekhez fűződő érzelmekkel. Hangsúlyos pontjaira új és újabb emlékműveket emeltek, a trianoni gondolatkör szoborpanteonja országos zarándokhely lett, az elcsatolt országrészek visszahódításának jelképes hadszíntere.
Szabadság tér az irredenta szobrokkal, egy kereskedelmi forgalomban külföldön terjesztett sztereófelvételen, 1921 után. Keystone View Company (New York)
Irredenta szobrok (Észak, Dél, Kelet, Nyugat)
A szoborcsoport eszméje azonnali reakció volt a trianoni döntésre. Már 1920 közepén hozzákezdtek a szervezőmunkához, pályázat sem volt, a gyorsabb kivitelezéshez műkövet használtak. A félkörívben álló szobrok az elszakított országrészeket jelképezték.
Átadása 1921. január 16-án hatalmas tömegdemonstráció volt. A fő szervező, a Védőligák Szövetségének vezetője, Urmánczy Nándor avatóbeszédében harciasan fogalmazott: „Ez a hely a nemzet búcsújáró helye, de egyúttal a gyűlölet és a bosszú kohója legyen. Ez a hely mostantól bekapcsolódik Európa véres történetébe.”
Később a térkompozíció kiegészült az Ereklyés Országzászlóval és az irredenta virágággyal, és közel negyed századon át valóban a megemlékezések gyakori helyszíneként szolgált.
1945-ben, a szovjet hősi emlékmű építése közben valamilyen megfontolásból nem távolították el az eszmeiségben nyilvánvalóan távol álló irredenta szobrokat. Néhány hónapig tartó különös egymás mellett élés után aztán 1945. augusztus 14-én Vas Zoltán, Budapest polgármestere azonnali hatállyal eltávolíttatta és a Szent István Bazilika pincéjébe szállíttatta azokat. Későbbi sorsuk ismeretlen.
A megkoszorúzott Észak-szobor a felavatás napján, 1921. január 16-án. Müllner János felvétele
Az Észak-szobor távlati képe az irredenta virágágyással, 1940. október.
Ismeretlen felvétele
„...[A]z »Észak« című emlékmű főalakja 3 m magas keresztre feszített Hungária. A hozzásimuló fiú a tót nemzet ragaszkodását jelképezi a régi anyaországhoz. A kettő egységét kivont karddal előre törő kuruc alakja védi, emlékeztetvén arra, hogy a magyar szabadságért Rákóczi hadaiban a tótok is küzdöttek. — Alkotója Kisfaludi Strobl Zsigmond.” *
Szentgyörgyi István szobrászművész műtermében a Dél-szobron dolgozik. Százados úti művésztelep, 1920. Ismeretlen (Müllner János?) felvétele
A Dél-szobor a felavatás napján, 1921. január 16-án. Müllner János felvétele
„A »Dél« című szobron magyar férfi karddal és a magyar címerrel díszített pajzzsal védőleg áll a délvidéket jelképező svábleány védelmére. Az előtte levő búzakévék Nagy- Magyarország éléstárát, a Bácskát és Bánságot jelképezik. Szentgyörgyi István műve.”
Az Irredenta szoborcsoport Kelet-szobra a felavatás után, 1921. január 16.
Müllner János felvétele
A Kelet-szobor 1930 körül egy képeslapon
„A »Kelet« című szobron az ősi magyar erőt megtestesítő Csaba vezér a megtorlás pillanatát várva felszabadítja a bilincsekbe vert, Erdélyt jelképező — kezében az országrész címerét görcsös reménységgel szorító — alakot. Pásztor János műve.”
Sidló Ferenc szobrászművész a Nyugat-szobor agyagmintájával. Százados úti művésztelep, 1920.
Ismeretlen (Müllner János?) felvétele
Az Irredenta szoborcsoport Nyugat alakja, 1930-as évek.
Ismeretlen felvétele
„A »Nyugat« című szoborcsoporton az ifjú az elszakított nyugati vármegyéket jelképezi. Térdre hullva borul a magyar szent koronára s míg jobbkarjával a nyugati vármegyék címerpajzsát öleli magához, — addig baljával görcsösen tartja a nagy magyar kettős keresztes pajzsot. Fölötte áll a Hadúr alakja, kezét nyugtatva az ifjú címert szorító karján — jobbjában védőn tartva a nemzet pallosát. Arcán kemény dac, hit és önbizalom. Lábainál szárnyait repülésre tárva a Turul. Sidló Ferenc alkotása.”
Ereklyés Országzászló
Füredi Richárd és Lechner Jenő alkotását 1928. augusztus 20-án avatták fel a Szabadság téren, az irredenta szobrok alkotta félkör közepén. Fő eleme egy 20 méter magas zászlórúd, melynek csúcsára egy esküre emelt, egyméteres kéz került, amit Horthy Miklós kormányzó keze után mintáztak. A zászlórúdon félárbócra eresztve lobogott a nemzeti zászló, rajta a felirat: „Így volt – így lesz!”. A zászlótartó kőemelvény szobrai, címerei és idézetei mind a területi revízió szükségszerűségét és az érte folytatott harc eltökéltségét hirdették. Talapzatába, az egykori koronázási dombra emlékeztető módon, történeti nevezetességű helyekről gyűjtött ereklyeföldet helyeztek el.
A budapesti Ereklyés Országzászló ünnepélyes felavatása egyben hasonlóak felállítását célzó országos mozgalom nyitánya volt.
Valamikor 1945 áprilisa és augusztusa között – amikor a szovjet városparancsnokság utasítására nagyjából a virágágyás helyén a szovjet hősi emlékmű épült – eltávolították.
Az Irredenta szoborcsoport és az Ereklyés Országzászló között látványos virágágyat formáltak, ahol a növények a Magyar Hiszekegy sorait és a kettős térképet rajzolták ki. ►
◄ A zászlórúd tövében elől kibontott szárnyú bronz turulmadár, mögötte egy sisakos, buzogányos gyermek jelképes alakja volt látható.
Ereklyés országzászló, 1929. Ismeretlen felvétele
A turul alatt két márványtábla volt látható, az egyik Lord Rothermere híres cikkére utalt: „Magyarországnak helye van a nap alatt”, a másik Mussolinit citálta „A békeszerződések nem örökkévalók”.
Képeslap az 1930-as évekből ▲
Magyar Fájdalom szobrának avatása, Herczeg Ferenc író, a Magyar Revíziós Liga elnöke mond beszédet, 1932. október 16.
A szobor egy attribútumok nélküli női akt, csak a felirata tette világossá irredenta tartalmát. A magyar ügy nemzetközi támogatója, Lord Rothermere (1868 – 1940) ajándékozta Budapestnek 1932-ben. (A következő évben pedig ugyanezen alkotásnak a megcsonkított országra utalóan torzóként elkészült változatát Debrecennek adományozta.) A szobrász Emile Guillaume francia művész volt. Az avatást az aradi vértanúk napjára időzítették. A mecénás és az alkotó nemzetisége a szónokló Herczeg Ferencnek alkalmat adott arra, hogy az aktusban az egykori győztes népek képviselőinek ébredő megértését remélje a magyar ügy iránt.
Eredeti helye a tér délkeleti részén, a Nemzeti Bank előtt volt. A szobrot 1948-ban feliratától megfosztva, egyszerű napfürdőző nőalakként állították fel a Palatinus fürdő előtt, 1973 óta pedig hasonló szerepkörben látható a balfi fürdőben.
Forrás: Budapest köztéri szobrai 1692-1945. Bp. 1987. p. 146.
(Gyűjteményünkben, sajnos nincs kép az alkotásról. Felajánlásokat örömmel fogadnánk.)
Magyar Feltámadás szobra
Dózsa Farkas András alkotása, egy izmos, meztelen férfialak, a Tőzsdepalota előtt magasodott a tér túloldalán női aktként megformált Magyar Fájdalom párjaként. A főváros vezetésének elképzelése 1932-ben eredetileg az volt, hogy a „jelen fájdalmairól” szóló szoborral szemben egy, „a múlt gyászos emlékét” felidéző alkotás kerüljön elhelyezésre, ami az egykor a tér helyén terpeszkedő Újépületben raboskodó 1848/49-es mártírok előtt tisztelegne. A pályázaton nyertes alkotás el is készült, de előbb 1935-ben a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonja előtt szerepelt, igaz, ekkor már a nemzeti feltámadást, a magyarság jövendő reményeit hirdetve. Miután hazatért, 1936. március 15-én ismét az eredeti jelentésében, az Újépület vértanúinak emlékműveként avatták fel. Erről azonban mintha teljesen megfeledkeztek volna, amikor a bécsi döntés örömmámorában úgy határoztak, hogy a visszacsatolt Kassának ajándékozzák. Újra mindenki „Feltámadásként” emlegette; aktuálpolitikai műként jegyezték meg. Annak sem túl pontosan: az
1937-es várostérképen a tér mindkét oldalán „Magyar Fájdalom szobra” van feltüntetve, és az adományozásról szóló sajtóhírek is először a „Magyar fájdalommal” keverték össze a felajánlott alkotást.
Kassán végül 1940-ben avatták fel újra. Pesten megmaradt talapzatára ugyanekkor egy bronz urna került, ez ismét az Újépület szabadságharcos rabjaira emlékeztetett. Elé raktak ugyan egy táblát, ami az első szobor történetét és a magyar feltámadás eszméjét örökítette meg, de ez idővel eltűnt, ahogy a rövid életű alkotás képe is többé-kevésbé kihullott a köztudatból.
Bandholtz tábornok szobra, 1938. Ligeti Miklós alkotása.
Ismeretlen felvétele
Harry Hill Bandholtz (1864 – 1925) a szövetséges katonai misszió amerikai küldötte volt, egyike azoknak, akiket a párizsi békekonferencia Budapestre küldött, hogy a román csapatok bevonulása (1919. augusztus 4.) utáni helyzetet ellenőrizzék. Ő akadályozta meg, hogy a román hadsereg elszállítson egy teherautókonvojnyi műkincset, amire Erdély elcsatolása kapcsán, mint román történeti emlékekre tartottak igényt. Igaz, nem korbáccsal verte ki a fosztogatókat, ahogy a városi legenda makacsul tartja, s a históriai hűséghez az is hozzátartozik, hogy tényleges ellenállást először a teljesen fegyvertelen, de eltökélt múzeumi alkalmazottak tanúsítottak, a főigazgató, Fejérpataky László utasítására.
A tábornokot a nevezetes korbáccsal, de azt a háta mögött tartva ábrázoló alkotást, kisebb-nagyobb diplomáciai bonyodalmak után, 1936. augusztus 23-án leplezték le.
Valamikor 1949-1950 fordulóján – a hidegháborús hangulat jegyében, s mert a szoborral szemben 1950-ben a Sztálinnak elküldött „Hűség és hála szobrának” másolata került – a Bandholtz-emléket leszerelték. A sok olvasztóba küldött bronzszoborral ellentétben ez valahogy megmaradt, és az idők szelének változásával, George Bush amerikai elnök látogatása előtt néhány nappal, 1989. július 6-án újra felavatták.
Revizionista szobrok a város más pontjain
Magyar Igazság kútja
A Justitiát és a hozzá Magyarország jelképeként segélykérőn forduló leányalakot ábrázoló szoborral díszített kút 1929. június 8-a óta csobog a könyvtárunknak otthont adó józsefvárosi Wenckheim-palota előtt. A területi revíziót külföldön felkaroló Lord Rothermere tiszteletére készült, amire a kőmedence felirata és az angol sajtómágnás bronz arcképe figyelmeztette az arra járót.
Ez volt az első víztakarékos díszkút Budapesten, vize ugyanis nem folyamatosan érkezett és távozott a csővezetékeken, hanem egy gépezet cirkuláltatta benne ugyanazt a vízmennyiséget az alsó és a felső két kőtányér között. Avatóbeszédében azonban a kiváló Liber Endre fővárosi kulturális tanácsnok derűlátóan eltekintett ettől a mozzanattól, és a kút vizét a magyarok igazságának világszerte szétáradó szimbólumaként láttatta, „amely mint a forrás habja, a víz ömlő árja megtorpan ugyan az útjába vetett gát előtt, de azért tovább folyik, egyre nő, és túllépve minden gátat elsöpör mindent, maga előtt, ami az útjában áll.”
Az újabb elvesztett háború után a kutat az eredeti jelentéseire utaló elemeitől megfosztották. Ormán azonban megmaradhattak a főalakok, és ilyen módon Igazság kútja álnév alatt átvészelhette a rendszerváltozásig tartó évtizedeket. 2001 nyarán a trianoni kérdést akkoriban leghatározottabban napirenden tartó Magyar Igazság és Élet Pártjának kezdeményezésére a főváros az eredetinek megfelelően helyreállíttatta. Azóta egy-egy jelképes napon újra történeti megemlékezések helyszíne, a többin pedig a szintén szépen megújított tér közkedvelt látványossága.
A Fővárosi Könyvtár homlokzata, előtte
a Magyar Igazság kútja, 1931 körül.
Erdélyi Mór felvétele ►
◄ A Magyar Igazság kútja (Justitia-kút), [1929-1933]. Ismeretlen felvétele
Alkotói: Szentgyörgyi István, szobrász; Krausz Ferenc bronzöntő; Seenger Béla kőfaragó.
Felirata: „E kutat hálás magyarok emelték Nagybritannia méltó fia Viscount Rothermere tiszteletére. Az ő betűje megöli a hatalmaskodást, az ő lelke megeleveníti az igazságot. 1928.”
Rákosi Jenő szobra
Rákosi Jenő (1842-1929) szobra, Kisfaludi Strobl Zsigmond munkája, a Dohány utca és a Nagykörút sarkán kialakult kisebb téren állt 1930. november 30-tól 1948 végéig. Nem messze az egykori Népszínháztól, amelynek első igazgatója volt, és a Budapesti Hírlap székházának közelében, amit négy évtizeden át szerkesztett. A röviddel a halála után elkészült emlékmű sokoldalú és sok vitát kiváltó életművéből elsősorban a magyarság Kárpát-medencei szerepének megerősítésére és a trianoni béke felülvizsgálatára irányuló munkásságát emelte ki. A talapzat egyik domborművén Lord Rothermere fog vele kezet és annak híres mondása olvasható: „Helyet Magyarországnak a nap alatt”, a másik fiatal íróként mutatja, és az ő mondását idézi: „Budapestet először magyarrá, azután naggyá kell tenni.”
Az előkészületek költsége gyűjtésből jött össze, ám amikor Lord Rothermere-nek megküldték a szobor gipszmintájának fényképét, válaszlevele mellé egy százezer pengős csekket mellékelve, ő fedezte a továbbiakat.
A második világháború után ideológiai ellenfélként kezelték az írót, szobrát beolvasztották, anyagát művészeti főiskolások használták fel. Szó volt róla, József Attila szoboralakja kerül a talapzatra, de végül 1985 óta egy eszmei szempontból semleges mű, Marton László faunjelenetet ábrázoló játékos kútkompozíciója díszíti a teret.
Rákosi Jenő szobrának leleplezési ünnepsége, 1930. november 30. Balra Ward Price, a Daily Mail főszerkesztője beszél Lord Rothermere nevében, jobbra a szobor alkotója, Kisfaludi Strobl Zsigmond.
Körúti éjszaka, Rákosi Jenő szobrával, 1931.
Kinszki Imre felvétele
Az esti fogadás, amit Ward Price rendezett a közélet jeleseinek a Dunapalota szállodában
Forrás: Pesti Napló Képes Melléklet, 1930. december 7., p. 2.
Kocsis András: Magyar Fájdalom című szobra Újpesten
Az újpesti Szent István téren ma is álló alkotást az akkor még önálló város 1937-ben állíttatta. A Szabadság téri, azonos elnevezésű szoborhoz hasonlóan ez is csak a posztamensére felvésett felirattól – egy Vörösmarty-idézettől – nyert hazafias értelmezést. Ennek köszönhetően aztán a háború után, immár idézet nélkül, „Anyai fájdalom” (másutt „Anya gyermekkel”) címmel elkerülhette az eltávolítást és a megsemmisítést.
A Magyar fájdalom szobra Újpesten, 1937
Forrás: Magyarság Képes Melléklet(?), 1937. 111. sz., p. [2].
Egy nyomtalanul eltűnt szobor: székelykeresztúri Horváth Árpád „Trianon” vagy más említésekben a „Szenvedő magyar” című műve. Az újsághírek szerint 1937 júniusában került felállításra a főváros két évvel korábban berendezett 570 férőhelyes menhelyén. (Mások szerint az épület előtt.) Az alkotó a téma akkor általánosan használt ikonográfiai elemeiből többet is egyetlen kompozícióba sűrített: a férfialak egy lángoktól ölelt kettőskeresztre van kikötözve, megcsonkított testének földre hullott darabjai keselyűk martaléka.
Forrás: Képes Pesti Hírlap 1937. augusztus 21., p. [4].
Urmánczy Nándor emlékpadja a Margitszigeten, 1942
Urmánczy Nándor (1868-1940) országgyűlési képviselő a revizionista mozgalmak motorjaként töltött be jelentős szerepet a korszakban.
Az emlékpadot az Erdélyi Férfiak Egyesülete állította a Margitszigeten. Alkotói Siklódy Lőrinc és Füredi Richárd voltak.
A korábban széttöretett emlékművet 2013-ban újra elkészítették (alkotói: Módy Péter szobrászművész és Dani Gyula szobrász), a politikus 2018-ban Csepelen egészalakos szobrot is kapott (Lelkes Márk szobrászművész munkája).
Jelképek, emlékeztetők
A tartós anyagokból, a művészi megformálás igényével készült köztéri alkotások mellett számtalan ideiglenes jelképes kompozíció tartotta ébren az ideiglenesnek remélt határokon átívelő nemzeti egység tudatát.
Kisiskolások valahol Budán, a keresztre feszített Nagy- és a Csonka-Magyarország ábrázolása alatt, 1920-as évek.
Salgó Sándor műtermének felvétele
"Justice for Hungary" feliratú motorcsónak indul a Szent István-napi vízi parádéra a Lánchíd közelében, 1938. augusztus 20.
Ismeretlen felvétele
A visszacsatolt területeket megjelenítő neontérkép az Oktogonon, 1940 és 1944 között.
Ismeretlen felvétele
Az Eucharisztikus Kongresszus alkalmából rendezett tűzijáték 1938. augusztus 20-án, a Petróczy Gyula tervezte Nagy-Magyarország-tűzképpel. Ismeretlen felvétele
A városszerte jelentkező lakáshiány enyhítésére kislakásos bérházakat emeltek tisztviselők számára Angyalföldön, a Váci út – Gyöngyösi utca – Madarász utca – Faludi utca határolta telken. 1926-ban az art deco stílusba épült Gyöngyösi út (ma utca) 4/B épület tervezője, Freund Dezső (1884-1960) javaslatára a homlokzataira az akkorra már szinte himnusszá váló Magyar Hiszekegy sorai kerültek: “Hiszek egy Istenben, / Hiszek egy hazában, / Hiszek egy isteni, örök igazságban, / Hiszek Magyarország feltámadásában. / Ámen.”
Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna (1881-1923) költőnő ezekkel a sorokkal nyerte meg a Védő Ligák Szövetsége által - “a revans eszméjének ébrentartására” – 1920 júniusában kiírt pályázatot. Később tizenöt strófásra egészítette ki Hitvallás címmel a versét. A fohászt, Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter 1920. október 27-én kelt rendelete nyomán az összes magyar iskolában, minden nap a tanítás elején és végén közösen mondták el a tanulók. Megzenésítésére 1921-ben újabb pályázatot írtak ki, így ezután énekórákon és ünnepélyeken immár dallammal is felcsendült, Szabados Béla zenei átiratában. A Magyar Hiszekegy költője nagy tiszteletnek örvendett: Nagy-Budapest területén négy utca is viselte a nevét.
A Hiszekegy-ház Angyalföldön
Lapok a megzenésített Hiszekegy kottájából
* Az Irredenta szobrok leírásai Liber Endre és munkatársainak kézikönyvéből valók. Az összeállítás szobrokra vonatkozó részeiben — a korabeli sajtót is segítségül hívva —alapvetően erre a munkára, továbbá Potó János és Zeidler Miklós történeti szakmunkáira támaszkodtunk.