„mert anyánk ő s a mienk minden vesztesége”
Trianon élménye az irodalomban
A Trianon okozta sokk számos formában hangot kapott a korszak irodalmában is. Sok jelentős költőt, írót közvetlenül is érintettek a fejlemények, szülőföldjüktől, ihletforrásaiktól szakította el őket a döntés. „A „trianoni irodalom” történeti és szellemi ívelése […] a kétségbeeséstől az erőgyűjtésig, a nemzethalál képzete keltette szorongástól egy új nemzeteszme és a közép-európai regionális kötődések kialakításának vágyáig, a megalázottságtól és a vereségtudattól a „lelki nemzet” és a „dunai patriotizmus” felépítésének írói erőfeszítéséig halad.” – írta a nemzeti trauma irodalmi feldolgozásáról Pomogáts Béla irodalomtörténész 2001-ben. Az alkotások közül sok politikai okokból évtizedekig hiányzott az életműkiadásokból, hallgatott róluk az irodalmi közvélemény. A rendszerváltoztatás után akadálytalanul juthat el az olvasóhoz a téma szépirodalma – válogatott bibliográfiánkban is található ilyen antológia –, szélesebb körű befogadásukra, értékelésükre azonban ma még nagyon is közvetlen hatással vannak a kérdéskört érintő politikai véleménykülönbségek.
Szemelvényként néhány ebből az időszakból származó verset és novellát válogattunk a könyvtárunkban megtalálható könyvek lapjairól.
Babits Mihály: Csonka Magyarország
Nyugat 1923. 7. sz., p. 29-30.
Kosztolányi Dezső: Égi jogász
Kosztolányi Dezső (szerk.):
Vérző Magyarország.
Magyar írók Magyarország területéért. 2. kiad. Budapest, 1928. p. 223-235.
Juhász Gyula: Trianon
Juhász Gyula összes versei:
hírlapi és kézirati vershagyaték.
Budapest, Szukits, 1941. p. 239-240.
Krúdy Gyula: Az utolsó garabonciás
Kosztolányi Dezső (szerk.):
Vérző Magyarország.
Magyar írók Magyarország területéért. 2. kiad. Budapest, 1928. p. 113-118.
Dsida Jenő: Magyar fa sorsa
Dsida Jenő: Összegyűjtött versek és műfordítások. Budapest, Magvető, 1983. p. 458.
Mécs László: Kóborló elődöm
Mécs László összes versei, 1920-1940.
Budapest, Athenaeum, 1941.
p. 319-321.
Babits Mihály:
A gyémántszóró asszony
Nyugat 1924. 4. sz., p. 17.
Gellért Oszkár: Neuilly
Nyugat 1920. 1-2. sz., p. 3.
Móricz Zsigmond: Kesergő
(Querela Hungariae)
Móricz Zsigmond versei.
Budapest, Magyar Helikon, 1958. p. 65-67.
Karinthy Frigyes: Levél
Kosztolányi Dezső (szerk.):
Vérző Magyarország.
Magyar írók Magyarország területéért.
2. kiad. Budapest, 1928. p. 197-198.
József Attila: Egyszerű ez
József Attila: Nem én kiáltok.
Szeged, Koroknay, 1925. p. 63-64.
Reményik Sándor:
Miért hallgatott el Végvári?
Reményik Sándor:
Romon virág: versek, 1930-1935.
Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1935. p. 207-208.
Cs. Szabó László: Álmatlan éj
111 vers a Sóvidékről. Kolozsvár, Kriterion, 2010. p. 37-38.
Juhász Gyula: A békekötésre
Juhász Gyula összes versei:
hírlapi és kézirati vershagyaték.
Budapest, Szukits, 1941. p. 131-132.
Zilahy Lajos: Arany János sírjánál
Zilahy Lajos: Versek
(Zilahy Lajos munkái).
Budapest, Athenaeum, [1929-1935]. p.168-169.