„mert anyánk ő s a mienk minden vesztesége”
Trianon élménye az irodalomban

A Trianon okozta sokk számos formában hangot kapott a korszak irodalmában is. Sok jelentős költőt, írót közvetlenül is érintettek a fejlemények, szülőföldjüktől, ihletforrásaiktól szakította el őket a döntés. „A „trianoni irodalom” történeti és szellemi ívelése […] a kétségbeeséstől az erőgyűjtésig, a nemzethalál képzete keltette szorongástól egy új nemzeteszme és a közép-európai regionális kötődések kialakításának vágyáig, a megalázottságtól és a vereségtudattól a „lelki nemzet” és a „dunai patriotizmus” felépítésének írói erőfeszítéséig halad.” – írta a nemzeti trauma irodalmi feldolgozásáról Pomogáts Béla irodalomtörténész 2001-ben. Az alkotások közül sok politikai okokból évtizedekig hiányzott az életműkiadásokból, hallgatott róluk az irodalmi közvélemény. A rendszerváltoztatás után akadálytalanul juthat el az olvasóhoz a téma szépirodalma ­– válogatott bibliográfiánkban is található ilyen antológia –, szélesebb körű befogadásukra, értékelésükre azonban ma még nagyon is közvetlen hatással vannak a kérdéskört érintő politikai véleménykülönbségek.

Szemelvényként néhány ebből az időszakból származó verset és novellát válogattunk a könyvtárunkban megtalálható könyvek lapjairól.