A katonai összeomlás következményeitől sújtott ország vezetésének fel kellett készülnie a béketárgyalásokra. Abban a reményben, hogy a döntésekben nem csak a pillanatnyi hadihelyzet, a nagyhatalmak geopolitikai számításai és a szövetségesként elismert utódállamok nyomása fog érvényesülni, hanem a gazdaságföldrajzi, etnikai és egyéb tudományos érvrendszerek is, már 1918 őszén, a Károlyi-kormány égisze alatt megindultak a szakértői munkálatok. Teleki Pál, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára és Buday László, Statisztikai Hivatal elnökének előterjesztésére Kogutowicz Károly, Bátky Zsigmond és Littke Aurél irányításával az 1910. évi népszámlálás számadatai alapján elkészítették Magyarország néprajzi térképét. Az 1:200 000 méretarányú, 45 szelvényes műből 23 kéziratos sorozat készült el 1918 októbere és 1919 januárja között. Szélesebb körű ismertségre azonban mégsem ez, hanem Teleki Pálnak – Nopcsa Ferenc geológus közreműködésével — megalkotott ún. „vörös térképe” tett szert, ami más megjelenítési módszerrel, látványosabban érzékeltette a nemzetiségi arányokat. Először 1919. február 21-én adták ki nyomtatásban. Csak erről tudjuk biztosan, hogy a döntést hozó békekonferencia Legfelső Tanácsának tagjai közül néhányan - a magyar álláspontot előttük ismertető Apponyi Albert jóvoltából - legalább néhány percre meg is tekintették azt 1920. január 16-án.

 

Van e térképnek egy mellékesebb, de összeállításunk megszületésének körülményei miatt időszerű érdekessége is: Teleki Pál egy 1919 eleji sajtónyilatkozata szerint megszületése annak volt köszönhető, hogy az akkor világszerte pusztító járvány, a „spanyol-influenza” hetekre ágyba parancsolta őt is, és így nyílt végre lehetősége arra, hogy egyéb munkáitól felszabadulva kidolgozza eljárását.

 

Károlyi Mihály kormánya végül nem képviseltethette magát a párizsi tárgyalásokon, és bár egyszer csaknem sor került rá, Kun Béláék sem kaptak oda meghívást. A végül 1920. január 5-én útnak induló magyar küldöttség álláspontját összegző dokumentumokat további komoly tudományos munkálatok előzték meg. Bármennyire is megalapozottak voltak azonban a területi integritás megőrzésének fontossága mellett érvelő anyagok, bármilyen szónoki erényeket csillantott is meg Apponyi Albert három nyelven előadott beszédében, a legfontosabb kérdésekben a párizsi konferencia már jóval korábban, 1919 tavaszán-nyarán döntött. A győztesek 1920. március 8-án tartott tanácskozásán a magyar memorandum és az utódállamok ellenjegyzékeinek megvitatása után a korábban megállapított határvonalakat és egyéb feltételeket lényegében változatlanul hagyták.

 

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár térképgyűjteményéből néhány tanulságos, adatgazdag, statisztikai jellegű térképet és egy atlaszt válogattunk, amelyek jól tükrözik a béke-előkészületekkel kapcsolatos szellemi erőfeszítéseket és a döntés utáni hangulatot. Igyekeztünk olyan formában közzétenni ezeket, hogy elmélyültebb tanulmányozásra, esetleg oktatási célokra is alkalmasak legyenek.